A tapasztalattóla bizonyítékig.

Az utam soha nem egyenes vonalban haladt. A mentőszolgálatnál kezdtem, később az Egyesült Királyságba költöztem, saját vállalkozást építettem, majd a közszolgálatban folytattam. Közben pedig rájöttem, hogy egyszerűen nem szeretném abbahagyni a tanulást.

Alapvetően kíváncsi ember vagyok. Kérdezek, meghallgatom mások válaszait, aztán sokszor még tovább gondolom őket. Gyakran egy válasz után három újabb kérdés jut eszembe. Talán ezért kezdek új dolgokba, ezért tanulok tovább, és ezért nem zavar, ha időnként újra kell kezdenem valamit.

Azt is megtanultam, hogy nagyon kevés dolgot érünk el teljesen egyedül. Sok ember segített már nekem, adott tanácsot, nyitott ki egy ajtót, vagy egyszerűen más nézőpontból mutatott meg valamit. Ezek a beszélgetések legalább annyit formáltak rajtam, mint a formális tanulmányaim.

És nem adom fel könnyen. Számomra a „nem” ritkán jelenti azt, hogy vége. Sokkal inkább azt, hogy „még nem”. Ha valami nem sikerül, megpróbálom megérteni, miért, tanulok belőle, változtatok azon, amin tudok, és újra megpróbálom.

Ma a szakmai tapasztalataim, a tanulmányaim és a kutatás iránti egyre erősebb érdeklődésem kezdenek összeérni. Továbbra is kérdezek, tanulok, gondolkodom — és nem gondolom, hogy már minden válasz nálam van.